"Hányszor gondoltam arra, hogy független szeretnék lenni. Huszonnyolc év sok ido, nem volt felhotlen a kapcsolatunk, de kijöttünk egymással. Valahogy összecsiszolódtunk, de bennem sokszor fellángolt a vágy, hogy végre egyedül szeretnék dönteni a sorsomról, a saját életemet szeretném élni...

De én egyáltalán nem ilyen áron akartam a szabadságot! Sot! Most, hogy ezzel a ködös betegséggel hirtelen kézzelfoghatóvá vált a lehetoség, hogy elveszíthetem ot, egy porcikám se kívánta, hogy külön életet éljek, hiszen úgy érzem, nélküle semmi vagyok!"

A Ha a bálnák visszatérnek egy oszinte és megrendíto történet háromévnyi kitartó küzdelemrol a GBM4 agydaganattal, ami annak tudatában zajlik, hogy nincs remény a gyógyulásra. Maximum 18 hónap a statisztikai túlélés a diagnózistól számítva, amit egy ötvenéves, egészségesen élo férfinak és a családjának nem könnyümegélni.

Ebben a könyvben szerettem volna megmutatni a saját helyzetemen keresztül azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, hogy nem kell szégyellni a gondolatainkat, amelyek nem csak szeretetrol és gondoskodásról szólnak. Minket, akik végigkísérjük szerettünket ezen az úton, lelkileg és szellemileg is megvisel, hogy oket a víz fölött tartsuk, amíg van bennük élni akarás, amíg kicsúszik a kezünkbol a kezük, míg végül kénytelenek vagyunk elengedni oket.