1983-ban minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdoben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életmuködésük érthetetlen - nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet oket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztováladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet oket kivinni az országból.

Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk elott volt?

Miután csaknem kiirtottuk oket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelosség nélküli munkának tunik: délelott etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elol, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelosség.

De Gábort az állatok választották ki. Senki sem gondolja, hogy ez jelentoséggel bír... de mi van, ha mégis? Ha az egyszeru nyári munka hamarosan bizarr, iszonyattal, halállal teli rémálommá válik, melynek a tétje sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta volna?

Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti elso regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövoje elott.